Amit látsz és a valóság

Sziasztok!

Mióta az eszemet tudom, mindig is maximalista voltam. Mindig igyekeztem a legtöbbet kihozni magamból és még ha fáradt is voltam, jó képet vágni hozzá. Így aztán sokak szemét szúrta az én "tökéletes életem". Ott voltam tizenhét tizennyolc évesen a legjobb tanulók között, sok baráttal és egy hobbival, aminek köszönhetően sokat utaztam és nagyon jól szórakoztam.

De mi volt a valóság? Ahhoz, hogy ilyen jól tanuljak bizony sokszor a zenekari próbák szünetében  pótoltam a tanulást, miután az életem felét a zeneiskolában töltöttem. Imádtam zenélni, és még ma is ezt tenném ha lehetne, de rengeteg időmet lefoglalta, gyakorlatilag nekem a hétköznapjaim abból álltak, hogy hazafutottam a suliból, majd ledobtam a cuccaimat, ha volt időm, ettem egy keveset, majd siettem a zeneiskolába és sokszor késő estig ott voltam, vagy volt időm hazamenni, kicsit tanulni, majd a maradék tanulnivalóval siettem vissza a próbára. A barátok nagy része pedig inkább csak ismerős. volt. 

Az emberek gyakorta hisznek annak, ami nem vagyok. Törekszem, hogy mindig a legjobb legyek, de őszintén szólva időnként nagyon fárasztó. Azóta felnőve már tudom, hogy míg az iskolában úgy beszéltek a hátam mögött, hogy azt sokszor nem hallottam, felnőttként inkább úgy, hogy biztosan halljam.

Ahogy munkába indulok és amit érzek

Amúgy is abban a szektorban dolgozom, ahol mindig mosolyogni kell, ahol nem lehetsz soha fáradt, ahol soha nem lehet semmi bajod, de erre még rátesz egy lapáttal, hogy a maximalizmusomnak köszönhetően nem állok meg egy helyben, mindig törekszem felfelé. Lassan haladok a lépcsőn, de ma már elértem azt, hogy nyugodtan büszke lehessek magamra. Mégis mindenki azt látja csak, hogy ez a lány nem csinált semmit mégis főnököt csináltak belőle. Egyszer szó szerint megkaptam, hogy én nem csinálok semmit csak állok ott és dirigálok. Ezt persze nem nekem mondta, mert ahhoz nem volt elég bátor, de konkrétan a kolléganőm olyan hangosan ordibálta, hogy nehéz lett volna nem meghallani. Persze mikor rákérdeztem, hogy esetleg velem van-e baj, akkor kamuzott egy nagyot.

De mi is volt az a semmi amit csináltam. Ha reggel én kezdek, van durván két órám rá, hogy kinyissam a kasszákat, amiket ellenőrizni kell, majd mindent ellenőrizni, elhárítani az esetleges hibákat, mindent feltölteni az ember áradat előtt. Majd összekapni az addigra teljesen elkanászodott csapatot. Miután aki általában hétköznap reggel van, egészen más a van, nekem elég nehézkesen megy a dolog, mert akármit mondok, az vagy félig készül el, vagy jön a panasz áradat, hogy miért vagyok ilyen diktátor. Őszintén nem szoktam sokat kérni, csak, hogy amíg más dolgom van, addig szolgálják már ki a vendégeket, utána meg valaki időnként nézze már meg, hogy van-e még hova leülni és mosson már el egy pár poharat, hogy utána is legyen mibe felszolgálni. De valamiért azt hiszik, hogy a poharak maguktól elvándorolnak a mosogatóba, elmossák magukat és vissza is jönnek hozzánk vagy azt, hogy gyakorlatilag ez is a műszak vezető dolga. Ha megkérem őket, hogy takarítsanak, elmosnak egy-két poharat és ha meglátnak egy vendéget, hárman futnak, hogy kiszolgálják. Aztán míg egy kiszolgál, a másik kettő mintha kiürült volna az agya, elvakarózik a pult mögött nem törődve vele, hogy halmokban áll a mosatlan. De hogy mindenért én legyek a felelős, napközben háromszor feltöltsek, figyeljek a vendégek panaszaira, fussak, ha valamit elszúrnak, telefonálgassak feleslegesen, ha nem jönnek munkába és még takarítani is mindig én takarítsak, az már sok. Nem arról van szó. megcsinálom. De hogy senkinek eszébe nem jut odajönni, hogy, akkor mosogatok én talán te is csináld már a könnyebb részét azt már nem. 

És mindebből mi látszik? Ha kemény vagyok, akkor szar főnök vagyok, ha meg inkább megcsinálom a dolgokat magam, akkor a főnököm cseszeget. Szóval, ha a képek alapján amit látsz, az életem tökéletes, akkor gondolj az éjszakákra, amiket forgolódva töltöttem álmatlanul, vagy arra, mikor éppen a "NAGY SEMMIT" csinálom. 

Mind törekszünk a legjobbat kihozni magunkból és a legszebb oldalunkat mutatni. De amit látsz, az sokszor nem a valóság.

Ti mit gondoltok erről?

További szép napot!