2017. május 26., péntek

Ilyen a magyar, ha senki nem hallja?

Sziasztok!

Általában a megjelenésükről meg tudom ítélni az emberek nemzetiségét, de azért mindig fel-felkapom a fejem ha magyar szó üti meg a fülem. Nem vagyok az a fajta, aki ezen meglepődik, hiszen tudom, hogy rengeteg honfitársam él a szigetországban. Sokukkal naponta találkozom, mégis sokáig azt sem tudtam, hogy azok, míg egyszer véletlenül meg nem hallottam a saját anyanyelvemet a szájukból. Sokan rólam sem tudják, hiszen itt az angol nyelvet használjuk, így akár hosszó ideig is eléldegélhetünk egymás mellett anélkül, hogy tudnánk egymásról honnan érkeztünk. Ha nem vagy szoros kapcsolatban valakivel, ha csak futólag látsz valakit akár naponta, nincs időd beszélgetni, megismerni, így biztos nem az lesz az első kérdésed, hogy "hova valósi is vagy?". 

A magyarok nem éppen feltűnő jelenségnek számítanak Angliában. A többségük beintegrálódott és aki nem, az csendben meghúzva magát segítséget kér. Kevésbé látni, hogy egy magyar kézzel-lábbal mutogatva magyaráz valamit. Ha nem megy, inkább rábízza magát valakire, aki tudja. Persze vannak kivételek. Egy ilyen történetet szeretnék veletek ma megosztani. 
Bevásárlásból mentünk haza a párommal. Úriember lévén nem engedte, hogy sokat cipeljek, így neki javában jutott súly. Jött a vonat, így kénytelenek voltunk a vasúti sorompónál várakozni. Egy ideje már hallottuk, hogy két srác elég jól érzi magát mögöttünk, hiszen már két vonat elment, de a sorompó még zárva volt. Egyszer azonban észrevettük, hogy értjük, mit beszélnek. Magyarul mondták a magukét... rólunk. A szavaikból sütött a lenézés. "Nézdd, már szegény csávó sem hiszi el. Nézd meg hogy feszít. Az a póló is milyen már!" Az utóbbit még elmondták párszor. Láttam, hogy a páromnak nem esett jól. Ő kedvesen hátraszolt, hogy talán halkabban kellene. A srácok csak annyit válaszoltak, hogy úgyse érti senki. De a baj, hogy akinek szánták, értette. Hallottam, hogy utána a srác annyit mondott a másiknak, hogy hát így jártam, mi van abban. 
Kicsit elgondolkodtatott ez az egész. Tényleg igy, ilyen hangerővel és hangnemben kell beszélni valakiről, mert nem úgysem érti? Mi is sokkal szabadabban beszélünk egymás között az utcán, ökörködünk egymás között, ha elmegyünk valahova, de soha nem szólunk le senkit. Esetleg a párom szokta példaként mutogatni egy-egy andol hölgyet, hogy na, látod ő kövér, nem te. De ezt már halkabban. Mert nem az a célja, hogy a nőt megbántsa, hanem, hogy engem megvígasztaljon. De felfogni nem tudom, hogy lehet valaki olyan ostoba, hogy  úgy gondolja, hogy úgysem érti senki. A város, ahol lakunk elég magas magyar lélekszámmal rendelkezik. Mégis valaki ilyen hangosan beszél valakiről. Belegondoltam, hogy gyakorlatilag helyettük is szégyeltem magam. Ha máshol is ezzel a mentalitással jelennek meg, el tudom képzelni, hogy mit gondolhatnak az itteniek a magyarokról. Akarok én így egyáltalán magyar lenni? Megvannak a sztereotípiák, de mindenki egy nemzetet általában a népéről ítél meg. Ha valaki egy bohókás lengyel lánnyal találkozik először, ezt fogja gondolni róluk, ha egy bunkó, okoskodó románnal, hát azt fogja hinni, hogy minden román ilyen. És ha egy uninteligens magyarral találkozik először. Azt fogja gondolni, hogy a magyarok mind ostobák. Pedig én nem tartom magam annak. 

Nem mindenki szereti a magyarokat. Sajnos ezt tapasztaltam már. Az előző munkahelyemen is ebből adódott az egyik legnagyobb problémám. A mostani helyen is van, aki azért nem bír, mert magyar vagyok, de szerencsére legnagyobb számban ha kiderül a származásom is kedvesen fogadnak. A kávézóban is ha van idejük az embereknek, rákérdeznek, honnan valósi vagyok, mert hallják, ahogy beszélek, hogy ez valami más, de általában a legtöbbjük ha nem is járt már Magyarországon, de tudják merre van. 
Sokan ítélnek meg sztereotípia alapján. Itt pedig mind azok vagyunk, amit az itteniek hisznek rólunk. Éppen ezért én igyekszem a legjobb oldalamat mutatni, hiszen akármilyen is az, én az otthonomat képviselem itt. Büszkének kell lennem a magyarságomra! Nem hinném, hogy ilyen "senkiháziaknak" el kellene ezt venniük tőlem.

Ti mit gondoltok erről az egészről?

További szép napot!

1 megjegyzés:

  1. Én is az Egyesült Királyságban élek és hasonlóan gondolkozok, mint Te. Próbálom a legjobb oldalamat adni itt külföldön, mert az alapján, ahogy engem megítélnek, megítélik a nemzetemet is, mégha tudat alatt, de akkor is. Ugyanígy teszek, ha pl. nyaralni megyek másik országba.

    A másik, amit még írni akartam, hogy ránézésre, a külseje, stílusa, kisugárzása alapján látom, ha valaki magyar. Ma is szembe az utcán jött két lány, a barátomnak meg is jegyeztem, hogy ők magyarok lesznek. Azok voltak. :) Integrálódunk, de vannak jegyeink, főleg divatbeli szokásaink amiket otthon felvettünk és itt sem vetkőzünk le, ezek alapján szoktam észrevenni a honfitársakat... :) Ha egyszer majd észreveszed, mit kell nézni, utána egyértelmű lesz.

    VálaszTörlés