2017. május 26., péntek

Ilyen a magyar, ha senki nem hallja?

Sziasztok!

Általában a megjelenésükről meg tudom ítélni az emberek nemzetiségét, de azért mindig fel-felkapom a fejem ha magyar szó üti meg a fülem. Nem vagyok az a fajta, aki ezen meglepődik, hiszen tudom, hogy rengeteg honfitársam él a szigetországban. Sokukkal naponta találkozom, mégis sokáig azt sem tudtam, hogy azok, míg egyszer véletlenül meg nem hallottam a saját anyanyelvemet a szájukból. Sokan rólam sem tudják, hiszen itt az angol nyelvet használjuk, így akár hosszó ideig is eléldegélhetünk egymás mellett anélkül, hogy tudnánk egymásról honnan érkeztünk. Ha nem vagy szoros kapcsolatban valakivel, ha csak futólag látsz valakit akár naponta, nincs időd beszélgetni, megismerni, így biztos nem az lesz az első kérdésed, hogy "hova valósi is vagy?". 

A magyarok nem éppen feltűnő jelenségnek számítanak Angliában. A többségük beintegrálódott és aki nem, az csendben meghúzva magát segítséget kér. Kevésbé látni, hogy egy magyar kézzel-lábbal mutogatva magyaráz valamit. Ha nem megy, inkább rábízza magát valakire, aki tudja. Persze vannak kivételek. Egy ilyen történetet szeretnék veletek ma megosztani. 
Bevásárlásból mentünk haza a párommal. Úriember lévén nem engedte, hogy sokat cipeljek, így neki javában jutott súly. Jött a vonat, így kénytelenek voltunk a vasúti sorompónál várakozni. Egy ideje már hallottuk, hogy két srác elég jól érzi magát mögöttünk, hiszen már két vonat elment, de a sorompó még zárva volt. Egyszer azonban észrevettük, hogy értjük, mit beszélnek. Magyarul mondták a magukét... rólunk. A szavaikból sütött a lenézés. "Nézdd, már szegény csávó sem hiszi el. Nézd meg hogy feszít. Az a póló is milyen már!" Az utóbbit még elmondták párszor. Láttam, hogy a páromnak nem esett jól. Ő kedvesen hátraszolt, hogy talán halkabban kellene. A srácok csak annyit válaszoltak, hogy úgyse érti senki. De a baj, hogy akinek szánták, értette. Hallottam, hogy utána a srác annyit mondott a másiknak, hogy hát így jártam, mi van abban. 
Kicsit elgondolkodtatott ez az egész. Tényleg igy, ilyen hangerővel és hangnemben kell beszélni valakiről, mert nem úgysem érti? Mi is sokkal szabadabban beszélünk egymás között az utcán, ökörködünk egymás között, ha elmegyünk valahova, de soha nem szólunk le senkit. Esetleg a párom szokta példaként mutogatni egy-egy andol hölgyet, hogy na, látod ő kövér, nem te. De ezt már halkabban. Mert nem az a célja, hogy a nőt megbántsa, hanem, hogy engem megvígasztaljon. De felfogni nem tudom, hogy lehet valaki olyan ostoba, hogy  úgy gondolja, hogy úgysem érti senki. A város, ahol lakunk elég magas magyar lélekszámmal rendelkezik. Mégis valaki ilyen hangosan beszél valakiről. Belegondoltam, hogy gyakorlatilag helyettük is szégyeltem magam. Ha máshol is ezzel a mentalitással jelennek meg, el tudom képzelni, hogy mit gondolhatnak az itteniek a magyarokról. Akarok én így egyáltalán magyar lenni? Megvannak a sztereotípiák, de mindenki egy nemzetet általában a népéről ítél meg. Ha valaki egy bohókás lengyel lánnyal találkozik először, ezt fogja gondolni róluk, ha egy bunkó, okoskodó románnal, hát azt fogja hinni, hogy minden román ilyen. És ha egy uninteligens magyarral találkozik először. Azt fogja gondolni, hogy a magyarok mind ostobák. Pedig én nem tartom magam annak. 

Nem mindenki szereti a magyarokat. Sajnos ezt tapasztaltam már. Az előző munkahelyemen is ebből adódott az egyik legnagyobb problémám. A mostani helyen is van, aki azért nem bír, mert magyar vagyok, de szerencsére legnagyobb számban ha kiderül a származásom is kedvesen fogadnak. A kávézóban is ha van idejük az embereknek, rákérdeznek, honnan valósi vagyok, mert hallják, ahogy beszélek, hogy ez valami más, de általában a legtöbbjük ha nem is járt már Magyarországon, de tudják merre van. 
Sokan ítélnek meg sztereotípia alapján. Itt pedig mind azok vagyunk, amit az itteniek hisznek rólunk. Éppen ezért én igyekszem a legjobb oldalamat mutatni, hiszen akármilyen is az, én az otthonomat képviselem itt. Büszkének kell lennem a magyarságomra! Nem hinném, hogy ilyen "senkiháziaknak" el kellene ezt venniük tőlem.

Ti mit gondoltok erről az egészről?

További szép napot!

2017. május 15., hétfő

"Tavaszi ébredés" körmök

Sziasztok!

Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor voltak kilakkozva a körmeim az elmúlt fél évben. Míg régen az életem szerves részét képezték a körömlakkok, addig most a munkahelyi szabályok értelmében munkaidőben nem viselhetek sem körömlakkot, sem géllakot vagy műkörmöt. Az elején még próbálgattam a szabadnapjaimon lakkozni, de őszintén elég fárasztó, hogy csak azért kifessem, hogy este vagy jobb esetben másnap este lemossam. Így szépen lassan elmaradtak a színes körmök az életemből.

De most gondoltam egyet és úgy éreztem, hogy most csak kezdek valamit ezekkel a kis vackokkal, amik egykoron mindenféle csillámos színekben pompáztak. Eléggé berozsdásodtam már, így mindenképpen valami egyszerűen kivitelezhető dolgot szerettem volna, így esett a választásom egy vizes matricára és egy lágy kissé piszkos rózsaszín érnyalatra.


Nem feltétlenűl életem munkája, de a hosszú kihagyás után ez most a maximum, amit ilyen minőségben produkálni tudok. Ezért is neveztem el tavaszi ébredésnek. 


Őszintén meg voltam lepve, hogy nem volt még a könyököm is színes a művelet során, de nem akartam semmiképpen valami nagyon kreatív kézzel készűlt mintát, kezdetnek ez a díszítés is megteszi. 

Egyébként is nagyon szeretem a vizes matricákat, mert nagyon könnyű a használatuk és a folyamat is nagyon hamar végbevihető.


Most, hogy így újra színesben nyomulnak a körmeim, azt kell mondjam, hiányzott. Bízom benne, hogy többször is lesz lehetőségem, kedvem, erőm és energiám, hogy alkossak valamit. Régen gyakorlatilag erre épült a blogom, de aztán elkezdődött bennem egy belső nyomás, hogy csinálnom kell valamit, hogy bloggerként mindig újat kell mutatnom és ez szépen lassan kényszerrá alakult bennem, amitől egyáltalán nem élveztem már csinálni. De remélhetőleg ez megváltozik.



Mit gondoltok? Ti használtok vizes matricát? 


További szép napot!

2017. május 13., szombat

Kibróbálva! Működik?

Sziasztok!

Hosszas téma agyalás után úgy döntöttem nem untatok senkit a legújabb "mindjárt megőrülök" sztorimmal, inkább elhoztam nektek pár olyan szépségápolási terméket, amikiket nem régen kezdtem el használni. Némelyik csak nekem új, de vannak, amik nem régen robbantak be a piacra.


La Roche Posay sminklemosó:

Akciósan vettem meg, így nem nagyon bánom, de túlságosan nem is hatékony. Az arcomat szépen le lehetne mosni vele, de kifejezetten sminklemosót én a szememre szoktam használni, amire az olajos lemosók sokkal jobbak.

Garnier Micellás arctisztító gél:

Néhány hete próbálgatom ezt az arctisztítót, de körülbelül azt tudom elmondani, amit a micellás víz társáról. Nem bántotta az arcomat, de különösen jót sem tett vele. Minden esetre tetszik.

Inecto kézkrém:

Nem vittem magammal haza kézkrémet, így kellett egyet vennem és ezt választottam. Azt kell hogy mondjam, hogy számomra nincs benne semmi extra, de az én extrém vízhiányos szervezetem nem éppen a legalkalmasabb ennek a tesztelésére.


Avon extra lasting (azóta Mark) krémes szemhéjfesték:

Mostanában teljesen rá vagyok kattanva ezekre a termékekre. Sokáig a Maybelline Colour tattoo volt a kedvencem és azóta is a hasonló termékeket ehhez hasonlítom, de ez nagyon is jól teljesít. Nekem simán kibír egy kilenc órás műszakot. A színét kell egy kicsit építgetni, de valójában ez nem zavar,

Rimmel kontúr és pirosító paletta:

Elég vegyesek az érzéseim ezzel kapcsolatban. A highlighter nagyon szép, a pirosító is rendben van, de a kontúr szín túl sárgás az én arcíszínemhez. Ez a meleg barna árnyalat szerintem senkinek nem felelhet meg árnyékként. Ráadásként eléggé porol, de ettől függetlenül én szeretem használni,


Loreal True match alapozó:

Számomra ez az a fedés, ami pont kell, bár időnként túl soknak érzem, de ez legalább nem tűnik el a nap végére az arcomról.

Maybelline Dream stain liquid:

Nem! Egy hatalmas nem. Az még hagyján, hogy túl világos színt vettem, de egyszerűen a fedése eléggé gyenge és egy-két óra múlva egyszerűen "elpárolog" az arcomról.

Miss Sporty Mission correction alapozó:

Ha az előző egy hatalmas nem, akkor ez egy orbitális soha. Azért vettem meg, hogy ne maradjak alapozó nélkül míg utazunk, amolyan vészhelyzeti megoldásnak, de jól megbántam. Egyszer próbáltam felkenni az arcomra, de le is mostam. Alapjáraton a egy rózsaszínes árnyalat az én bőröm pedig sárgás tónusú, de a textúrája rettenetes. Eléggé nehézkes, túl vastag, de egyáltalán nem fed. Mire elérnék vele egy közepes fedést, az arcom megfulladna alatta


Maxfactor Lipfinity:

Én egy halványabb árnyalatot választottam, így kissé kevesebb a rizikófaktor, hiszen sokat hallottam, hogy rondán kopik, de nekem ezzel a színnel ez nem látszik. A nagyobb baj, hogy elég fura érzés az ajkakon, de nekem elég tartós, simán ehetek vele, de a második lépést nem árt időnként megismételni,

Avon matt ajakrúzs:

Imádom! Nem hittem, hogy egy hagyományos kinézetű rúzs ilyen tartó tud lenni, de ezzel simán lehet enni inni. Viszont ha elkezd kopni, jobb előbb az egészet letörölni és utána újra felvinni, mert a textúrája eléggé vastag.


Garnier fátyolmaszkok:

Nem régen robbantak be a köztudatba és azonnal megszereztem a gránátalmás verziót, amit imádtam. Nagyon frissítő érzés utána pedig az arcom sokkal hidratáltabb és kevésbé vízhiányos az arcom.
Aztán kipróbáltam a problémás bőrre való változatot, ami már kissé kikezdte az arcomat, csípett, égetett, könnyeztem tőle. 

Avon Planet Spa Radiant gold arcmaszk:

Imádom az arcmaszkokat, és ez sem kivétel. Bár azt hittem ez egy arany színű lemosható maszk, de ez egy átlátszó arany szemcsés lehúzható fajta. De jól teszi a dolgát.

Ennyi volt már! Ti próbáltátok már valamelyiket?

További szép napot!



2017. május 10., szerda

Essence My must have

Sziasztok!

Ezen a blogon nem igen szerepelt még sminktermék véleményező poszt, de valamikor az ehhez hasonló bejegyzésekkel kezdtem a pályafutásomat. 

Szóval, úgy gondoltam, hogy ejtek pár szót a legújabb kissé megosztó őrületről, az Essence my must haves nevű "palettájáról".
 A szó szoros értelemben nem egy komplett paletta ez, hanem te magad állíthatod össze a neked tetsző szemhéj és ajakpúderek közül. Meg kell, hogy mondjam, az utóbbi annyira nem hozott lázba. Még kissé szkeptikus vagyok vele kapcsolatban. Így inkább én négy szemre való színt választottam magamnak.


Az alapötlet nagyon jó, hiszen hányszor vettem volna már meg egy palettát, amiből csak egy-egy szín tetszett, majd lebeszéltem magam, hiszen mit kezdek akkor a többivel. 

Őszintén eredetileg csak egy maximum két színt terveztem venni magamnak jutalomból (mert még mindig volt mitől félnem), de végül meggyőztem magam, hogy így jobb lesz.


Az általam választott színek a 05 cotton candy, 11. stay in colour bay, 06. rapsberry frosting, 16 black as a berry

Nem mondom, hogy minddel töretlenül meg vagyok elégedve, de végül is elég használható termékről beszélünk. A színek nem mindegyike elég erőteljes a két középső árnyalattal egy kicsit meg kell küzdeni, hogy szépen nézzenek ki, de nem megoldhatatlan.


Amit még negatívumként kell megemlítenem az a rózsaszín árnyalattal kapcsolatos. A képeken is látszik, milyen szép szikrázóan fényes és pont ebbe szerettem bele. De ez sajnos csak látszat. Ugyanis a felső réteg alatt már eltűnik a fémes csillogás.


Ettől függetlenül viszont a megfelelő szemhéj alapozás után egész hosszan tart, nekem simán kibír egy munkanapot, amennyiben nem sokat piszkálom a szemem. 

Tehát ha azt nézzük, hogy egy viszonylag elérhető áru termékről beszélünk, meglepően jól teljesít, de egy kis számolgatás után eléggé meglepő dologra jöttem rá. Az essence ugyan egyre inkább igyekszik javítani a termékeik minőségét, de még mindig inkább egy "olcsó" tinismink márkának tudom elkönyvelni. És miért van idézőjelben, hogy olcsó?

A négy színért és a tartóért összesen nyolc fontot fizettem (kb. 3000 forint), amiből egy nyolc színes sleek palettát is vehettem volna, aminek a minősége messze lekörözi ezt.


Eléggé vegyesek az érzelmeim ezzel kapcsolatban. Bár lehet, hogy a reggeli műszak miatt, de mostanában sokkal kevésbé sminkelem a szemem. Viszont az is biztos, ha mégis kellene, mert hát nem árt néha ha az ember lánya jobban néz ki a megszokottnál, akkor sem vagyok benne biztos, hogy ezért nyúlnék. Szeretem, ha valami tartós, amit nem kell igazgatni, mert a rohanásban nekem semmi időm és energiám nincs rá. 

Ti próbáltátok már? Mik a tapasztalatok?

2017. május 6., szombat

Elfogytak

Sziasztok!

Kicsit ironikus a helyzet, hiszen nem csak a különböző termékek fogytak el, de a kifogások is, hogy miért nem írtam eddig. Őszinte leszek. Nem volt semmi különösebb oka az eltűnésemnek, még az életem is egész jó irányt vett, inkább csak azért nem írtam, mert nem volt kedvem. Valahogy mindig olyan hangulatom volt, amikor semmihez nincs kedvem, amikor egyszerűen nem akarok terhelni senkit az agy menéseimmel. Hát ennek vége!

Az első teendőmnek a már régen porosodó dobozaim számának lecsökkenését vettem célba, ezzel együtt pedig elkezdtem gondolkodni, hogy itt az ideje újra blogolni. Hiszen jó ideje gyűjtögettem ezeket, hogy majd egy posztban megmutatom, hát nem is akartam veszni hagyni.

Csoportokba szedtem, hogy némileg átlátható legyen, tekintve, hogy egy kicsit nagyobb adag a megszokottnál.

Az első két csoportban kaptak helyet az arc ápolási rutinom szerves részei. A Garnier micellás arc tisztító kendője az egyetlen, ami még nem kezdte ki az arcomat. Nem is ezt az egyet használtam el az elmúlt időben, hanem vagy tízet. A Nive Double Effect eye make-up remover pedig az örök kedvencem. Majdnem három éve használom töretlen.
Ha pedig a No 1. termékemről van szó, az a La Roche-posay ikonikus terméke az effeclar duo. Sajnos az arcom továbbra is csak ezzel hajlandó normális állapotban maradni. Két hétig hittem azt, hogy mivel már helyrehoztam, beéri egy olcsóbb arckrémmel is. Hát tévedtem.


A másik elmaradhatatlan termék a jól bevált The Body Shop teafás tonikja. Ehelyett nem is próbáltam nagyon mást, mert tudtam, hogy ha már segített, akkor marad is. Lassan ez az egyetlen dolog, amiért bemegyek a Body Shopba.


Sminkek terén nem túl sokat fogyasztottam el. A szokásos, jól bevélt sminkcuccaimat használom, így ez nem annyira érdekes. A Maxfactor ageless elixir 2 az 1-ben alapozójából nyár óta két flakonnal használtam el, amit az elején nagyon imádtam. Aztán valahogy kezdett sok lenni. Valahogy nem éreztem úgy, hogy kapna levegőt az arcom és napról napra jobban éreztem, hogy hiába mosom le a sminkem, az arcom nem tiszta.

A másik smink termék, ami elfogyott, az szintén ikonikus darab, a Maybelline szivacsos korrektora. Elég megosztóak a vélemények róla, de én imádtam, azóta már a másodikat használom.


A tisztálkodási dolgaimat szeretem cserélgetni,de a Rexona (vagy Angliában Sure) tekerős, krémes dezodor a mostani legnagyobb kedvencem. Szeptember óta már a harmadikat használom. A munkában rohannom kell, meleg is van, így kell egy plusz védelem és ez pont azt adja nekem. 

A Batiste száraz samponja is a rohanós reggelekre való. Bármit is használtam eddig, még egyet sem éreztem hasznosnak.

Persze azért igyekszem rendesen is hajat mosni, amikor van rá energiám, de az Andrew Barton volument adó sampon nem volt a legjobb választás. Egy sampon. Semmit nem rontott a hajamon, de de nem is segített rajta. 

És ha már a zuhanyzás/hajmosás a téma, nem felejthetem el a The Body Shop téli/karácsonyi limitált tusfürdőjéről. A fahéjas alma egy igazán különleges fűszeres illat, ami azonnal belopta magát a szívembe.

Ti próbáltátok már valamelyiket?